Milyen lenyűgöző a bemutatója, ez a film csak jó lehet! Az is volt, csak hát igen nehéz filmként értelmezni. Talán a legszembetűnöbb hiányossága egy valamirevaló filmhez képest, hogy konkrétan nincs története. Senki ne értse félre, ez nem azt jelenti, hogy nem szól semmiről. Gyakorlatilag mindenről szól. Ez egy igazi művészeti alkotás, és mint sok társa, keresi az élet értelmét. Szinte minden pillanat egy szimbólumról szól, vissza-vissza köszön többek között a nap, az emberi kéz és mindaz, amit ezek jelenthetnek. Ábrázolja a természet erejét, amely magától érthetődően legyőzhetetlen. De amit soha nem enged ez a film elfelejteni, az Isten. Nem az egyház és mégcsak nem is a vallás, csak egyes egyedül Isten.

A jelenetek egy texas-i kisvárosban játszódnak, de ezt csak akkor tudjuk, ha utána néztünk, a filmből egyáltalán nem derül ki, és jelentősége sincsen, csak mint szimbólum. Az azonban, hogy pontosan minek is a jelképe, teljesen ránk van bízva.

Látunk benne egy tökéletesen megformált anyukát, és egy olyan Brad Pittet, akivel korábban még soha nem találkoztunk. Tökéletesen visszaadnak a jelenetek egy olyan gyerekkori hangulatot, amit így vagy úgy mind megéltünk. Például amikor az ember rájön, hogy a cselekedeteinek hatása lehet másokra, és következményei lehetnek. Bár, hogy valójában melyik szombólummal Terrence Malick mit akart üzenni, illetve mi volt a szándéka, azt mi csak találgatni tudjuk. Az azonban teljesen biztos, hogy az emberek figyelmét és energiáit el akarta irányítani a materialista világtól a család és a feltétel nélküli szeretet felé. Azt vitathatatlanul megmutatta, hogy mi az a megbocsáltás, és affelől sem hagyott kétséget, hogy az élet bizony nehéz.

Számomra azonban elkövette azt a hibát, hogy annyira tökéleteset akart alkotni, hogy nem volt képes szortírozni. Ennek megisszuk a levét, jó nagy adag kávéval tessék előtte készülni, a végeredmény ugyanis bármennyire is értékes, rendkívűl vontatott. Mindent meg akart mutatni, így túlságosan is megosztja az ember figyelmét. Miközben próbáljuk követni a nem létező történetet és felfogni, hogy mit is látunk, lebombázz a rengeteg információval. Másrészről viszont túlnyújtott egy-két képet, ami végül nem azt a célt éri el, hogy pihen egy kicsit az agyunk, hanem csak kizökkent. Csodálatos megoldás megmutatni egy folyó képét, ahogyan változik az évmilliók során, hogy körvonalazódjon bennünk a világ rendje. Hogy mit keresnek a filmben a dinoszauruszok azt értem, de egyettérteni már nem tudok vele. Szóval sajnos nem kaphat tőlem 7 csillagot, mert vártam, hogy legyen már vége, egyszerűen túl sok volt.

Színészi játék:

Mint már említettem Brad Pittnek egy olyan arcát látjuk, amiről fogalmunk sem volt eddig, hogy egyáltalán létezik, létezhet. Akinek eddig nem volt egyérelmű, hogy ő egy kimagaslóan jó és különlöges színész, akkor ezek után biztosan megváltozik a véleménye. Jessica Chastaint most láttam először és mély nyomokat hagyott bennem. Olyan érzelmeket tudott közvetíteni nekünk, ami nélkül ez a film egyáltalán nem működne. Sean Penn egy kakutojás, de nem az alakítása miatt, az teljesen rendben volt. A szimbolumok tengerében egy történet nélküli filmben annyi mindenen kell gondolkoznunk, hogy annak talán már egyáltalán nem kéne számítania, hogy öregebbnek néz ki, mint az apját alakító Brad Pitt. Ez egy olyan képzavar volt a számomra, amin nehezen tudtam túllépni. A gyerekek jól játszottak, de számomra egyikük sem maradt emlékezetes. Mivel a figyelmünket meg kellett osztani több irányba, sajnos a többi szereplőre nem is emlékszem.

Ajánlom azoknak:

- akik kereseik az élet értelmét

- akik innyencek a művészfilmek világában

- akik nagyon befogadóak

- akikben hitbeli kérdés merűlt fel

Nem ajánlom azoknak:

- akik nem tudnak mit kezdeni egy történet nélküli filmmel

- akik épp fáradtak, és ez nem vicc sajnos, többen is elaludtak a moziban

- akiknek programjuk van a mozi után. A film ugyanis annyira letaglóz, hogy még beszélgetni is nehéz utána.

Az élet fája - The Tree of Life

színes, feliratos, amerikai filmdráma, 139 perc, 2011

rendező: Terrence Malick
forgatókönyvíró: Terrence Malick
zeneszerző: Alexandre Desplat
operatőr: Emmanuel Lubezki
producer: Brad Pitt, Dede Gardner, Sarah Green, Grant Hill, Bill Pohlad
vágó: Hank Corwin, Jay Rabinowitz, Daniel Rezende, Billy Weber, Mark Yoshikawa

szereplő(k):
Brad Pitt (Mr. O'Brien)
Sean Penn (Jack)
Jessica Chastain (Mrs. O'Brien)
Fiona Shaw (nagymama)
Joanna Going (Jack felesége)
Kimberly Whalen (Mrs. Brown)
Michael Showers (Mr. Brown)
Bryce Boudoin (Robert)

2012. január 26.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.