Aki egy jó kis Woody Allen filmre vágyik, az biztosan nem fog csalódni. Kivéve, ha valami újdonságra is vágyik egyben. Meg ha Woody Allenre. Ez így zavarosnak hangzik elsőre, elismerem, de a film után érthetővé válik. Addig is megpróbálom elmagyarázni, de nem biztos, hogy sikerülni fog. Egyet tudok biztosan, varázs az nincs de, hogy miért, csak találgatni tudom.

Adva van egy karakter, amit egy az egyben Woody Allenre írtak, de mégis Owen Wilsont látom. Hogy ez mennyire zavar, arra csak a film kétharmadánál jöttem rá. Pedig Owen Wilson tökéletesen játsza a szerepét, nem vele van a gond. Meg nyílván a már 76 éves rendezővel sem lett volna menthető, csak ha ezt a filmet egy jó pár étizeddel korábban forgatta volna.

A szokásos amerikai társadalomkritika sem hiányzik, az a része elég mulattató is. Mi, "okosabb" európaiak sosem unjuk meg, hogy az amerikaiak sekélyességén kárörvendjünk. A poénok ütnek, és nem is feltétlenül kiszámíthatóak, bár egy minimális alapműveltség sem árt hozzá a XX. század elejei művészvilágról. A gond velük csupán annyi, ami az egész filmmel, hogy Woodytól már láttam ilyet. Nem tudom kiemelni egyik filmjét sem, hogy na ez pont olyan, csak egyszerűen semmi újat nem adott hozzá eddigi munkásságához. Van, aki szerint a Vicky Cristina Barcelonához hasonlít, de ez ellen elég bátran tiltakozom, a világért se tévesszen meg senkit, ez a film nem egy Gil, Adriana, Párizs. Előbbi filmjét zseniálisnak tartom, erről viszont nem jut jobb az eszembe mint, hogy hozzta a formáját. Ezt még annak ellenére is tartom, hogy a mondanivalója mégis meglepő, vagy hát legalábbis engem meglepett. Még szerencse, hogy az utopisztikusságának köszönhetően azért csak nem unatkozunk közben. Úgy hozta létre az időutazást, hogy közben nem próbálta meg reálissá tenni, mintha ilyen valóban megtörténhetne, így mi sem keressük közben a hibákat.

Összegezni is csak zavarosan tudom, a film tehát semmiképpen sem rossz, de jónak sem túl jó. Azért mégis elég jó. Csak azért nem kap 3 csillagot a 4 helyett, mert Woody azért mégis csak utánozhatatlan. Bár saját magának most mégis csak sikerült.

Színészi játék:

Owen Wilson hibátlan, itt is bebizonyítja, hogy tud ám ő játszani, ha hagyják. Marion Cotillard hozza a varázslatos francia nőt, de neki már a kisugárzása is ilyen, így nagyon nem is kellett megeröltetnie magát. Rachel McAdamst ahhoz a csapatjátékoshoz tudom hasonlítani, akinek a jó teljesítménye csak akkor tűnik fel, ha lesérül, szóval szerintem pótolhatatlan lenne ebben a filmben. Valójában egyik szereplőre sem lehet egy rossz szavam sem. Valószínüleg ez is közrejátszik abban, hogy a filmre nem lehet azt mondani, hogy rossz.

Ajánlom azoknak:

- akik a biztosra mennek, mert azért egy bizonyos színvonal alá semmiképpen sem adják

- akik szeretik ha a bátor szereplők kitörnek a sablonos keretek közül, amit a társadalom szab ránk.

Nem ajánlom azoknak:

- realistáknak, akik nem tudnak elvonatkoztatni a valóságtól. Ők a film nagy részét azzal fogják tölteni, hogy azt bizonygatják, micsoda baromság az időutazás.

- azoknak, akik arra számítanak, hogy Woody Allen zsenialitása kimeríthetetlen.

Éjfélkor Párizsban - Midnight in Paris

színes, feliratos, spanyol-amerikai romantikus vígjáték, 94 perc, 2011

rendező: Woody Allen
forgatókönyvíró: Woody Allen
operatőr: Darius Khondji
producer: Letty Aronson, Jaume Roures, Stephen Tenenbaum

szereplő(k):
Rachel McAdams (Inez)
Owen Wilson (Gil)
Marion Cotillard (Adriana)
Michael Sheen (Paul)
Mimi Kennedy (Helen)
Kurt Fuller (John)
Adrien Brody (Salvador Dalí)
Tom Hiddleston (F. Scott Fitzgerald)
Sonia Rolland (Joséphine Baker)
Corey Stoll (Ernest Hemingway)
Kathy Bates (Gertrude Stein)
Carla Bruni

2012. január 1.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.