Egy újabb francia film az elmaradhatatlan francia nővel és a szokásos komédiával. Na azért annyira nem volt szokásos, szerintem a poénok eredetiek voltak, még ha nem is mind. Én azért végig nevettem a filmen. Azért a gólyák... ahogyan ott állnak... potyogtak a könnyeim a nevetéstől. Valójában ebben is rejlik a film sikere és bája, hogy egyenként a jelenetek annyira komikusak, hogy még ha a poénok néhol a szokásosak is, és annyira nem nehéz kitalálni azt sem, hogy mi fog következni, mégis nagyon szórakoztató marad. Ez mindenképpen a színészeket és a rendezőt dícséri. A történetet magát már annyira nem dícsérném, de anélkül meg úgy se jött volna létre.

A story alapja, hogy van egy szegény férfiember, aki sosem lehet boldog egyetlen nővel sem, ugyanis azokra rögtön ráúszik a balszerencse sötét fellege, amint kapcsolatba lépnek vele, és amíg a férfi a közelében vannak, ez így is marad. A nagy kérdés, hogy vajon főhősnőnk, aki nem mellesleg rendkívül bájos, vajon bevállalja-e a rontást a végeláthatatlan pech sorozattal, vagy inkább odébb áll.

Ami mindenképpen a film javára szolgál, hogy a főszereplő férfi hús-vér embernek néz ki, ami a mai cukormázas filmgyártásban mindig üdítően hat. Egyszer mindenképpen meg kell nézni, még ha nagy valószínűséggel, második alkalom nem is lesz.

Színészi játék:

Virginie Efira-t nem tudom, hol rejtegették eddig, mert mindenképpen több figyelmet érdemel az eddigieknél. Nagyszerűen játszott, tökéletes francia nő és nagyon szimpatikus az egész film alatt. Francois-Xavier Demaison is hiteles volt, mintha csak saját magát alakította volna, annyira meggyőző volt.

Ajánlom azoknak:

- akik szeretnének egy könnyed filmen jót nevetni

- akik szeretnének megfeledkezni a gondjaikról másfél órára

- akik sosem tudják megunni a francia nők természetes eleganciáját

Nem ajánlom azoknak:

- akik mély filozófiai gondolkodásra készülnek

- akiknek elképezlhetetlen egy jó film jó pasi nélkül. Mármint a magazinos, sztáros értelemben vett jó pasi nélkül.

Életem szerelme - La chance de ma vie

színes, feliratos, francia vígjáték, 87 perc, 2010

rendező: Nicolas Cuche
forgatókönyvíró: Luc Bossi, Laurent Turner
operatőr: José Gerel
producer: Olivier Delbosc, Eric Jehelmann, Marc Missonnier
vágó: Valérie Deseine

szereplő(k):
François-Xavier Demaison (Julien Monnier)
Virginie Efira (Johanna Sorini)
Armelle Deutsch (Sophie)
Raphaël Personnaz (Martin Dupont)
Thomas N'Gijol (Vincent)
Brigitte Roüan (Lydie)
Yves Jacques (Maxime Dupont)
Marie-Christine Adam (Dominique, Julien anyja)

2013. április 4.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.