Elég erőteljes elfogultsággal ültem be megnézni ezt a filmet. Egyrészt az összes benne szereplő színészért oda vagyok, másrészt pedig Polanski filmjei mindig megütnek egy bizonyos mércét, így látatlanban is biztosra vettem, hogy jól fogok szórakozni. Így is lett.

Az öldöklés istene egyszerre mulattató és elkeserítő. Olyan oldalról mutatja be az emberi kapcsolatok sekélyességét, hibáit és néha érthetetlen törvényeit, amelyek a vonzást és taszítást munkálják a nő és a férfi között, ahogyan még ezelőtt sosem láttam. Persze ez valahol lehet az én hibám is, mert ha pont ezt a darabot választottam volna egyszer, amikor színházba mentem, akkor már ismerhettem volna. Bár, hogy nem ezt az élményt kaptam volna, abban egészen biztos vagyok. Azt nem tudom, hogy Polanski pontosan mit tett hozzá a történet film változatához, hiszen csak ezt ismerem, abban azért szintén biztos vagyok, hogy ha nem tudtam volna ki rendezte, akkor is beletrafáltam volna. Ha másból nem is, akkor abból, ahogyan befejezte és pontott tett a történet végére.

Ami pedig addig történik, azon hol nevetünk, hol pedig szörnyülködünk. Mindezt valószínüleg azért tesszük, mert a párbeszédek sora már megtörtént velünk vagy körülöttünk, illetve már találkoztunk az életben is ugyan ezekkel a zsákutcákkal és falakkal. Éppen ezért elgondolkodtató és magával ragadó a film. Még úgysem válik unalmassá, hogy az eredeti színdarabhoz híven, egyetlen helyszínen játszódik az egész. Egy szó, mint száz, ez egy jó kis film.

Színészi játék:

Mint már említettem, mind a négy színészért oda vagyok, és hát ez az alakításuk csak rátett még egy lapáttal. Ezer éve nem láttam már Jodie Fostert, így külön örültem neki. Annyira zseniálisan játszott, hogy az nekem egy extra élmény volt. Kate Winslet bámulatos volt, ahogyan azt már megszokhattuk tőle. Christoph Waltzért a Becstelen Brigantyk óta megingathatatlanul rajongok, egy született színésznek tartom, aki ezúttal is minden percben lebilincselő volt. John C. Reilly egyáltalán nem törpül el a többiek mellett, ami azért valjuk be, elég nagy feladat. Mulattató volt a játéka, amivel egy új színt vitt a történetbe.

Szóval ha semmi másért nem is, már a színészek miatt is megéri megnézni ezt a filmet.

Ajánlom azoknak:

- akik szeretik az emberi kapcsolatokat boncolgatni és analizálni

- akik képesek egy jó színész kedvéért bármilyen filmet megnézni

- akik Polanski rajongók

- akik képesek a legkínosabb helyzeteken is nevetni

Nem ajánlom azoknak:

- akik pörgős filmre vágynak

- akik arra számítanak, hogy minden  történetnek van egy idális befejezése

Az öldöklés istene - Carnage

színes, feliratos, francia-német-lengyel vígjáték, 79 perc, 2011

rendező: Roman Polanski
író: Yasmina Reza
forgatókönyvíró: Roman Polanski
zeneszerző: Alexandre Desplat
operatőr: Pawel Edelman
producer: Said Ben Said
vágó: Hervé de Luze

szereplő(k):
Kate Winslet (Nancy Cowan)
Jodie Foster (Penelope Longstreet)
Christoph Waltz (Alan Cowan)
John C. Reilly (Michael Longstreet)
Elvis Polanski (Zachary)
Eliot Berger (Ethan)
Joseph Rezwin (Walter)

2012. február 24

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.