Már az előzetesen jót nevettem, micsoda képtelen ötlet! Ez is csak az angoloktól jöhetett. Aztán megakadt a szemem azon, hogy bármily valószerűtlen is, igaz történeten alapul. Mivel az ezernyolcszázas évek végén játszódik, jó százharminc évvel ezelőtt, ezért a szokásosnál is nagyobb szkeptikussággal fogadtam, hogy vajon mennyire "igaz". A filmrendező, Tanya Wexler számított rám, és a hasonszőrűekre, mert miután a film legeslegelején a tudtunkra adta, hogy valós eseményeken alapszik utána egy kis hatásszünettel oda vetette, hogy "de tényleg". Én onnantól kezdve már nem is kételkedtem abban, hogy jót fogok mulatni, mert abban már biztos voltam, hogy a készítőknek volt humorérzékük. Nem kellett csaldónom, bár aki nem vevő az angol humor enyhébb változataira sem, az nem biztos, hogy maradéktalanul egyet ért velem. Mindenesetre bizton számíthat egy pehely könnyű vígjátékra a vibrátor feltalálásáról.

Aki azt hiszi, hogy a történet legelemibb része maga a vibrátor, az téved. Sokkal megdöbbentőbb, hogy mennyit változott a nyugat-európai ember szemlélete az egészségügyről az elmúlt 130 évben. Igaz akkor még egészségesnek számított maszturbálni és a világ legtermészetesebb kezelésének számított az altáji masszázs, amit orvosok végeztek (de tényleg), azért a baktériumok még a képzeletben is láthatatlanok voltak, a pszichéről alkotott gondolatok pedig még jó távol áltak attól, amit ma normálisnak hiszünk. A szüfrazsettek kemény munkája is csak ezután következett még, így a himsoviniszta világban a férfiak úgy rendelkeztek a nők méhéről, mintha csak egy elcsorbult csészét dobnának a kukába. Íme a civilizáció "csúcsa" a híres neves nyugati kultúra. Szóval akinek van kedve, mélyebb filozófiai gondolatokra is vetemedhet a film kapcsán, de ezt az alkotók egyáltalán nem erőltették. Cserébe egy szépen, rendesen felépített műről van szó szerelmi szállal, bonyodalmakkal és boldog végkifejlettel. Aki jól akar szórakozni, az biztos nem fog csalódni, bár ennél azért jóval meghatározóbb filmek is készültek már.

Színészi játék:

A legtöbb színészt most láttam először, vagy csak másodszorra, így elvárások nélkül fogtam hozzá a filmhez. Mindenki jól játszott, de ha ki kell emelni közülük egyet, az csak is Maggie Gyllenhaal lehet. Nekem nagyon tetszett a szenvedélyessége, és külön tetszett, hogy nem az a tipikus tökéletes szépség. Összeségében a hangsúly inkább a történeten volt, mint sem a szereplőkön.

Ajánlom azoknak:

- akik szeretnének egy könnyed filmen jót nevetni

- akik szeretik a kosztümös filmeket

- akik azért szeretnének a film után egy kicsit filozofálgatni is

Nem ajánlom azoknak:

- akik nem értik az angol humort

- akik prüdek

Hisztéria - Hysteria

színes, feliratos, angol-francia-német-luxemburgi romantikus vígjáték, 100 perc 2011

rendező: Tanya Wexler
forgatókönyvíró: Jonah Lisa Dyer, Stephen Dyer, Howard Gensler
zeneszerző: Christian Henson, Gast Waltzing
operatőr: Sean Bobbitt
producer: Tracey Becker, Judy Cairo, Sarah Curtis
vágó: Billy A. Campbell, Jon Gregory

szereplő(k):
Hugh Dancy (Dr. Mortimer Granville)
Jonathan Pryce (Dr. Robert Dalrymple)
Maggie Gyllenhaal (Charlotte Dalrymple)
Rupert Everett (Lord Edmund St. John-Smythe)
Felicity Jones (Emily Dalrymple)
Ashley Jensen (Fanny)
Sheridan Smith (Molly)

2012. november 22.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.