Mielőtt megnéztem, azt hallottam, hogy véresebb, mint a Kill Bill. Ugyan már, hogyan lehetne valami véresebb, mint Tarantino eddigi bármelyik alkotása. Hát lehet! Nincs olyan filmje, amit ne láttam volna, ezért bizton állítom, ez a legkegyetlenebb az összes közül. Van ugyanis egy nagy váltás az eddigiekhez képest, még pedig, hogy túl valóságossá tette a szenvedést és az emberi gonoszságot. Sokan nem sírtunk, amikor Beatrix Kiddo sorra tette el láb alól a gonosz bérgyilkosokat, vagy a Kutyaszorítóban ugyan ki sajnálta a bankrablókat, de a Ponyvaregényben sem ártatlanok kerültek bajba. Na jó, a Becstelen Brigantyk elején Shosanna elveszíti a családját, de utána már csak a rosszak hullanak többnyire. A Djangoban viszont végig kell néznünk egy csomó szerencsétlen rabszolga szenvedését, miközben szembesülünk reménytelen, kilátástalan sorsukkal és ez ezúttal csontig hatol. Míg a bérgyilkosok, bankrablók életével nehéz azonosulni, meg leginkább nem is akarunk, most nem nehéz elveszni az empátia gödreiben. Volt olyan jelenet, amit nem tudtam végig nézni, egyszerűen túl sok volt, túl kegyetlen.

Nyilván nem egy Tamás bátyja kunyhója, meg az elmaradhatatlan morbid Tarantino humor sem hiányzik a filmből, azért én még ilyen letaglózva nem jöttem ki a moziból egyik alkotása után sem. Mindemellett a film zseniális, mint mindig, csak nem számítottam ilyen hatásra. A zenék ismét eredetiek és tökéletesen passzolnak minden jelenethez, de a szereplőválogatásba se csúszott hiba, ahogyan a párbeszédek is remekül sikerültek, egyik elgondolkodtatóbb, mint a másik. Van egy-két elejtett mondat is, amin utána még éjszakákat elmélkedhet az ember.

Álszent dolognak tartom akár a film, akár a rendező, akár a történet lerasszistázását, vagy a nigger szó túl sok ismétléséért kapott negatív kritikákat. Most mit áltatjuk magunkat, rasszizmus mindig is létezett, most is létezik, és ez a film nem ezt reklámozza, hanem csak ad egy tükröt hozzá. Ne csináljunk már úgy, mintha a polgárháborút megelőző korban az amerikaiak (vagyis a betelepült európaiaik, mert ugye az amerikaiakat gyakorlatilag leigázták és kiírtották) nem raboltak volna el Afrikából, az otthonaikból rengeteg feketét, és nem bántak volna velük úgy, vagy néhol rosszabbúl, mint az állatokkal. Persze az USA sem ezt sem az indián koncentrációs táborokat nem emlegette fel a Nürnbergi perben, de ezt most inkább hagyjuk is. A lényeg, hogy a rendező nem dicsőíti a korszak gonoszságait vagy kegyetlenségeit, csupán megmutatja, mégpedig elég eredetien, olyan tarantinosan, ahogyan azt megszokhattuk tőle.

És ez még nem a jéghegy csúcsa, csak a Becstelen Brigantyk után a második része egy még tisztázatlan trilógiának.

Színészi játék:

Hát láttunk mi már valaha is rossz alakítást egy Quentin Tarantino filmben?! Mind-mind emlékezetes és zseniális, így a Django elszabadul sem lóg ki a sorból. Christoph Waltz, Leonardo DiCaprio és Samuel L. Jackson parádésak voltak Jammie Foxx körül, aki remek tengelye volt a történetnek.

Ajánlom azoknak:

- akik Tarantino rajongók, illetve akiknek tetszett a Becstelen Brigantyk.

- akik a rabszolgaságot egy újabb szemszögből szeretnék megismerni.

- akik bírják a vért.

- akik azt hitték, már mindent tudnak az emberi gonoszság kimeríthetelten sötét bugyrairól.

Nem ajánlom azoknak:

- akik nem bírják, amikor ártatlanokat különös kegyetlenséggel kínoznak és megölnek.

- akik nem értik Tarantino humorát.

- akik azt hiszik, hogy az a rasszizmus, hogy kimondja valaki a  nigger szót.

Django elszabadul - Django Unchained

színes, magyarul beszélő, amerikai western, 165 perc, 2012

rendező: Quentin Tarantino
forgatókönyvíró: Quentin Tarantino
operatőr: Robert Richardson
producer: Reginald Hudlin, Pilar Savone, Stacey Sher, Harvey Weinstein
vágó: Fred Raskin

szereplő(k): 
Christoph Waltz (Dr. King Schultz)
Jamie Foxx (Django)
Leonardo DiCaprio (Calvin Candie)
Kerry Washington (Broomhilda)
Samuel L. Jackson (Stephen)
James Remar (Ace Speck)
Don Johnson (Spencer Gordon Bennet)
Anthony LaPaglia (Roy)
James Russo (Dicky Speck)
Tom Savini (Chaney)
Kinetic (Franklin)
Franco Nero (Amerigo Vessepi)

2013. április 8.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.